Németország
Az idei évben, iskolánkban újra lehetőség nyílt arra, hogy egy felejthetetlen hetet töltsünk el Németországban egy új helyen,új családdal. Július 10-,én pénteken reggel 6 órakor kezdetét vette az egyhetes kinti vakáció. Kisbusszal indultunk a Penny parkolójából, majd este fél 8-kor érkeztünk Wendlingenbe, ahol a családok már vártak minket. Az út során kétszer is dugóba keveredtünk, ami miatt még fárasztóbbnak és hosszabbnak tűnt az út, de az izgalom nem hagyott minket nyugodni. A buszról épphogy leszálltam, már el is hangzott az a kérdés, hogy: „Wo ist Kitti?” Rögtön megtaláltam őket :) Az ismerkedés után szét is vált a csapat, mindenki a saját családjával indult haza. Értem csak Hannah szülei jöttek, mert ő éppen osztálykiránduláson volt a Bodensee-nél. Hazaérve körbemutatták a házat, megmutatták a szobámat, ami nagyon szépen és ízlésesen berendezett volt. Az íróasztalon egy kis tálban még némi Süßigkeit is volt. :) Kipakoltam, majd lementem vacsorázni, az asztal a teraszon volt, ahonnét esténként csodás kilátás nyílt a káposztaföld mögött lenyugvó napra. Beszélgettünk, sokat kérdeztek, meséltek, még azt is megkérdezték a vacsora után, hogy szeretnék-e a városba sétálni, vagy inkább a szobámba mennék. Természetesen az utóbbit választottam.
Másnap elmentem kirándulni csak én és a szülők. Meglátogattunk egy csodaszép várat, ahonnan mesés kilátás nyílt Köngenre, a távolban lévő Stuttgartra, az alattunk cikázó sétarepülőkre és a felettünk kéklő égre is. Másnap a csoporttal és a szülőkkel együtt meglátogattuk a városmúzeumot, ahol sok érdekes dolgot láttam és tanultam. Délután Hannah anyukája és én elmentünk abba az oviba ahol dolgozik, mert aznap az ovisoknak évzáró műsoruk volt. Hihetetlenül jól sikerült a műsor a sok kis aranyos ovissal. :) A műsor után kertipartyt tartottak, ahol többféle házilag készített tortát és egyéb sütit lehetett megkóstolni, és az ebből befolyó pénzt az ovira fordították. Reggel, mint mindig, reggelivel indítottuk a napot, ami persze jól feltöltött minket energiával. Ezután Hannah és én biciklivel elindultunk suliba. Odaérve már a kapunál ledöbbentem… rögtön a jobb oldalon négy hosszú sor tele volt kerékpárral, és nem mi voltunk az utolsók, akik odaértünk. Az ajtón belépve, tátva maradt a szám. Az iskola színes és vidám volt, a padlón szőnyegek (amik rendszeresen takarítva vannak) bőrfotelek, kanapék, suli rádió, minden diáknak külön szekrény (mint az amerikai filmekben) asztalok és minden emeleten egy nagy monitor a falra függesztve, amin az aznapi ebédet tüntették fel. Tanulás után ebédelni mentünk a „menzára”. Az étteremre nagyon hajazó ebédlő a zöld és fehér ízléses kombinációjában pompázott, fabútorokkal díszítve. Külön asztalt kaptunk, ahol az abrosz közepén egy üdvözlő üzenet szegedi paprikával díszítve. Külön jó pont, hogy a diákok az ebéd mellé választhatnak gyümölcssalátát, joghurtot, vagy salátát is akár, amit ízlésed szerint válogathattál össze a salátás pultból. Este mindnyájan együtt vacsoráztunk. A suli folytatódott másnap is, de az a nap különleges volt, hisz projectnapot tartottak, a vendégek a kórházból jöttek, és lehetett tőlük kérdezni is, aztán pedig sokat meséltek.
Következő nap a családdal kalandparkba mentem, ami nagyon tetszett, jól kifáradtam, majd ezt megünnepeltük egy görög étterembeli ebéddel. Megebédeltünk, majd hazafelé megálltak egy fesztiválnál a bob pálya mellett. Meglepetés volt, mert miközben Hannah és az anyukája megmutatta nekem a szabadtéri múzeumot, addig az apukája jegyeket váltott nekünk a bobra. Hannával és az anyukájával is mentem összesen tíz menetet. :) Még ez sem volt elég nekik, mert ezután egy újabb várba vittek, ami pontosan szemben volt azzal a várral, amit először látogattam meg.
Újabb napra ébredtünk, de nem akármilyenre! Ugyanis ellátogattunk a feketeerdei Wasserfallhoz. Nagy víztömeg zúdult alá, majd a lábunk alatt folyt át, ez még izgalmasabbá tette a kirándulást. :) A túra befejeztével két óra szabadidőt kaptunk a városban, amit én kihasználtam, hisz megjutalmaztam magam egy nagy fagyival. :)
A 6. napot szintén sulival indítottuk, de ebéd után egy igen különleges helyre voltunk hivatalosak, maga a polgármester fogadott minket privát tárgyalótermébe, ezért reggel a legelegánsabb ruhánkat húztuk fel. Kedvesen fogadott minket, majd egy kis ajándékkal is meglepett mindenkit. A látogatás után ismét szabadidőt kaptunk, amit a közeli bevásárló utcában ki is használtunk. :)
A 7. nap újabb sulival kezdődött, de itt már csak a diákoknak tartott kiselőadást egy Törökországból jött fiú, akinek külön tolmácsa is volt, hisz nem beszélt németül. Este egy nagyon szuper búcsúesttel búcsúztattak minket, ahol minden szülő valami házilag készített finomsággal járult hozzá a még jobb hangulathoz. Persze az est nem lett volna teljes ajándék nélkül, így hát mindenki kapott egy kis apróságot. :) Ezzel az esttel vége lett az egyhetes vakációnak, hazaérve fájó szívvel nekiálltam összepakolni a bőröndömet. Másnap alighogy felébredtem, már kopogtak is az, ajtómon és a már így is zsúfolt bőröndömbe próbáltuk meg bepasszírozni azt a sok ajándékot, amit tőlük kaptam, köztük a Hannával közösen készített sütiket is. Pakolás után az iskola előtt volt a gyülekező.
A reptérre 6 személyes taxi vitt ki minket, itt igazán elitnek éreztük magunkat. :) A várt időnél jóval hamarabb odaérkeztünk, ezért még bőven volt helyünk a várakozóban, innen első osztályból láthattuk a fel és leszálló repülőket. Mikor elérkezett az idő, mindenki elővette a rágóját, és gyorsan el kezdte rágni. :) A jegyet leellenőrizve mehettünk fel a repülőhöz szállító buszhoz. A busz megtelte után el is indultunk, és ahogy közeledtünk, egyre nagyobb és nagyobb volt a repülő. :) A lépcsőn már tudtuk, hogy nincs visszaút, és emelt fővel beszálltunk a repülőbe. Elfoglaltuk a helyünket, és mint minden mai fiatal, mi sem hagytuk ki a selfiezést. :):):) Pont az ablaktól nem messze kaptam helyet, ezért minden mozzanatot első sorból láthattam. Becsatoltuk az övünket, majd egy fiatal stewardess végigment a repülőn elmutogatva minden fontos óvintézkedést baj esetén.
Azután megkezdtük a felszállást. A kifutópályára érve megálltunk, megvártuk, míg felszáll az előttünk lévő repülő, aztán versenyautó módjára hirtelen felgyorsult a gép, és egy pillanat alatt a levegőbe szállt. :) Ekkor úgy éreztük magunkat, mint a könyv lapjai… :) Ahogy egyre magasabbra és magasabbra szálltunk, egyre jobban látszódott, hogy a föld valójában milyen csodálatos, majd Ausztria felett lehettünk, mikor felhők fölé szálltunk, és itt úgy éreztem, mintha álmodnék, és itt láttam igazán, hogy felhők felett mindig kék az ég. Ezután megkezdtük a leszállást, beleszálltunk a nagy tejszínhabba, ekkor a gép rángatni kezdett, amitől felment bennünk az adrenalin szint. :D Azután egy éles kanyar jobbra és hopp oldalra dőlt mindenki, Olyan volt, mint egy hullámvasút. :D A kanyar után már felismerhetővé vált a táj,nagyjából kitaláltuk, hogy most éppen merre jártunk,elmentünk Sárisáp, Csolnok, Pilisvörösvár, majd végül a Parlament felett. Ekkor már olyan alacsonyan szálltunk, hogy a leszállópályánál a gép kerekei már a fenyőfák tetejét súrolták. :D Leszálltunk. A reptérre beérve fájó, ám picit megkönnyebbült szívvel olvastuk a „Welcome to Budapest” feliratot. Megkaptuk a csomagokat, majd egy kis idő múlva jött is értünk a busz. Itt a busz már zajos volt a „Szia anya megérkeztünk” mondatoktól. :D Egy óra múlva visszaérkeztünk arra a helyre, ahonnét ez a vakáció elkezdődött. Jövőre folytatás következik! :)
Schüleraustausch 10-17 Juli 2015
Wendlingen am Neckar
Aus den Doroger Schulen (aus dem Zsigmondy Vilmos Gymnasium 2 Personen, der Zrínyi Ilona Grundschule 2 Personen, der Petőfi Sándor Grundschule 2 Personen und der Eötvös József Grundschule 2 Personen) 8 Schüler haben an diesem Schüleraustausch in Wendlingen teilgenommen. Jeder Schüler hat bei einer Familie gewohnt.
Am 10-ten Juli um 6.00 Uhr sind wir nach Deutschland abgefahren. Die Reise hat lange Zeit gedauert und wir sind um 20.00 Uhr in Wendlingen angekommen. Wir sind aus dem Bus ausgestiegen und haben die Familien kennengelernt. Sie waren sehr nett und haben schon auf uns gewartet. Danach sind wir mit der Gastfamilie nach Hause gefahren. Sie haben das Haus gezeigt und haben ein leckeres Abendessen gemacht.
Am nächsten Tag (11 Juli) morgen um 10.00 Uhr sind wir in das Stadtmuseum Wendlingen am Neckar. gegangen. Der Fremdenführer hat über die Geschichte und die Traditionen der Stadt erzählt. In diesem Jahr feiert die Stadt ein ganz besonderes Jubiläum: 75 Jahre Wendlingen am Neckar.Anlässlich des 75- jährigen Stadtjubiläums der Stadt Wendlingen wurde ein Festumzug der Vereine der Stadt organisiert. Am Nachmittag haben die Familien getrennt ein Programm organisiert, wir sind in den Stuttgarter Zoo („Wilhelma“) gegangen. Dort haben wir sehr viele Tiere gesehen.
Am Sonntag (12 Juli) hat die Familie hat eigenes Programm organisiert. Wir sind neben Neckartailfingen zu dem Aileswasenseegefahren. Den ganzen Tag haben wir dort verbracht. Das Wetter und die Temperatur des Wassers waren sehr gut.
Am Montag (13 Juli) morgen sind wir in die Schule gegangen und haben an dem Unterricht teilgenommen. Wir haben 2 Technik, 2 Mathematik und eine Englisch Stunde gehabt. Nach den Stunden haben uns die zwei Direktoren begrüßt und in dem Speiseraum haben wir Mittagessen bekommen. Um 13.00 Uhr sind wir mit dem Zug nach Esslingen am Neckar gefahren. Das Thema der Stadtbesichtigung war der Mittelalter, wir haben viele schöne Häuser gesehen. Nach der Stadtbesichtigung haben wir 2 Stunde Freizeit in der Stadt gehabt, danach sind nach Hause gefahren.
Am Dienstag (14 Juli) morgen sind wir wieder in die Schule gegangen und haben 5 Stunden eine EWG, eine Mathematik, zwei Ethik und eine Englisch Stunde gehabt. Nach den Stunden haben wir in dem Speiseraum zu Mittag gegessen und um 13.00 sind wir mit dem Zug nach Stuttgart gefahren. Neben dem Bahnhof befindet sich der Mercedes Benz Turm, wir sind auf den Turm hochgelaufen, von dem Turm gibt es eine schöne Aussicht auf die Stadt. Danach haben wir auf der Königstraße spazierend die Geschäfte besichtigt, dann haben wir 2 Stunde Freizeit gehabt. Wir haben uns bei dem Bahnhof getroffen und sind nach Hause gefahren.
Am Mittwoch (15 Juli) morgen haben wir uns vor der Schule um 8.30 Uhr getroffen und sind mit dem Bus in dem Schwarzwald gefahren. Wir haben in Schramberg ein Auto- und Uhrenmuseum gesehen. Später sind wir nach Triberg gefahren, dort haben wir einen kleinen Ausflug gemacht und haben einen schönen Wasserfall gesehen, dann haben wir 2 Stunde Freizeit gehabt.
Am Donnerstag (16 Juli) um 11.45 Uhr sind wir zu dem Bürgermeister gegangen, er hat uns begrüßt und hat ein bisschen über die Stadt erzählt. Bis Abend haben wir Freizeit bekommen, in dieser Zeit haben wir eingekauft und haben Eis gegessen. Am Abend sind wir um 18.00 Uhr in die Schule gegangen, hier war der Abschlussabend. Die Familien haben hier gemeinsam Abendessen gegessen, dann haben wir ein kleines Geschenk für die Familie gegeben, weil wir bei ihnen wohnen konnten. Die deutschen Lehrer haben auch ein kleines Geschenk bekommen, weil sie für uns so schöne und interessante Programme organisiert haben. Nach dem Abschlussabend sind wir nach Hause gegangen und am Abend haben wir unseren Koffer eingepackt.
Am Freitag (17 Juli) morgen um 8.45 Uhr sind wir zu der Schule gegangen. Wir haben uns von den Gastgäbern verabschiedet und um 9.00 Uhr sind wir mit dem Taxi zum Stuttgarter Flughafen gefahren. Auf dem Flug haben wir 1 und halb Stunde gewartet und um 11.50 Uhr sind wir nach Budapest geflogen. Die Reise hat eine Stunde und 20 Minuten gedauert und um 13.10 Uhr sind wir in Budapest angekommen.
Ich möchte mich für die Gastfreundschaft und die viele schöne Erlebnisse bei der Familie Fröchtling und bei unseren Begleitlehrerinnen Frau Marta Gubó und Frau Kornelia Bogár bedanken. Auch recht herzlichen Dank für die Organisation an Herr Lencsés, Herr Maier und an Frau Föhl. Ich habe mich bei euch sehr gut gefühlt und ich hoffe, dass ihr euch bei uns auch sehr gut fühlen werdet.
Wir werden uns 2016 wieder treffen!
Vivien Máté 11.a Klasse
Zsigmondy Vilmos Gymnasium, Dorog
